Gazdag Erzsi: Margarét

Csupa csillag kinn a rét;
kinyitott a margarét.

Szól a szellő: "Csillagom,
mért maradnál parlagon?

Járj velem egy kopogóst!
Mártogatóst, ropogóst!"

Margaréta így felel:
"Majd ha a fürj énekel!

Ének nélkül ki látott
táncot járó virágot?

"Igazad van!"-szól a szél.
S fürjecskéhez így beszél:

"Kicsi fürjem, zenészem
egy-két nótát húzz nékem!"

"Húznék én, de mi haszna?
Pitypalatty csak kacagna!

Tilinkóján e madár
százszor szebben muzsikál."

Szalad a szél sebesen,
s kérő hangon énekel:

"Azt hallottam, pirinkó,
tiéd ez a tilinkó.

Táncot járna ma a rét
s csillagszemű margarét.

Eljönnél-e zenésznek,
tilinkózó művésznek?"

Nem is felel pirinkó,
máris szól a tilinkó.

Ring-remeg a tarka rét:
táncol már a margarét.

Válasz

Osvát Erzsébet: Aranyszárnyú nyár

Aranyszárnyán
száll a nyár,
tavaszhúgát váltja.
Sereg madár
víg énekes
a tarka uszálya.

Szitakötők kísérik
– mint drágakő, zöldek –,
amíg lába,
fürge lába
érinti a földet.

Pipacsot nyit,
pirulót,
nefelejcset,
kéket,
mosolyától virulnak a
szelíd százszorszépek.

Rózsabimbót,
hogyha bont –
a leggyönyörűbbet –,
pacsirták dalolnak,
tücskök hegedülnek.

Válasz

Nemes Nagy Ágnes: Nyári rajz

Hogy mit láttam?
Elmondhatom.
De jobb lesz,
ha lerajzolom.
Megláthatod te is velem,
csak nézd,
csak nézd a jobb kezem.

Ez itt a ház, ez itt a tó,
ez itt az út, felénk futó,
ez itt akác, ez itt levél,
ez itt a nap, ez itt a dél.

Ez borjú itt, lógó fülű,
hasát veri a nyári fű,
ez itt virág, ezer, ezer,
ez a sötét gyalogszeder,
ez itt a szél, a repülés,
az álmodás, az ébredés,
ez itt gyümölcs, ez itt madár,
ez itt az ég,
ez itt a nyár.

Majd télen ezt előveszem,
ha hull a hó, nézegetem.

Nézegetem, ha hull a hó:
ez volt a ház, ez volt a tó.

Válasz

Weöres Sándor: Égi csikón léptet a nyár

Égi csikón léptet a nyár,
tarka idő ünnepe jár,
táncra való, fürödni jó,
nagy hegy alatt hűsöl a tó.

Hogyha kijössz, messzire mégy,
hogyha maradsz, csipdes a légy.
Habzik az ég, mint tele- tál,
tarka idő szőttese száll.

Válasz

Balogh József: Nyár

Nyár kacsint be az ablakon
egy tikkadtságos hajnalon,
fénye a redőnyt törve át
magával füröszt hűs szobát.

Paplant ébreszt és takarót,
lajháros-lusta ágylakót,
tarisznyájában új virág,
- nem kap a szirma hőgutát -,

s van benne friss vakáció,
egy tópartra szánt rádió,
fecskék cikázó röpte száz,
veríték-lázas kerti ház…

A dinnye tőle cukrosul,
nevet a Nap rá huncutul,
izzad az erdő, fű, a rét,
patak párolog, és az ég
szinte önmagát fényli szét.

Vihar, ha orvul mennydörög:
kugliznak fönn az ördögök,
fürge felhő száll, dús-esős,
lenn fű között időz az őz,
hisz’ messzi még az ősz, a csősz

Válasz