Mit ünneplünk 

húsvétkor?

A tavaszi ünnepkör legjelesebb ünnepe.

Húsvét = Pészah (héber)
A szó kikerülést, elkerülést jelent.
A magyar HÚSVÉT szó az azt megelőző időszak, a negyvennapos böjt lezárulását jelzi.
A zsidó vallás tanítása szerint e napon ünneplik az egyiptomi rabságból való menekülést.
A keresztény vallás Jézus feltámadását ünnepli ezen a napon. 
Eredetileg a keresztény és a zsidó ünnep egybeesett. A niceai zsinat i. sz. 325-ben szabályozta a keresztény ünnepek rendjét, ekkor vált el a két ünnep ideje.Húsvét napja az 1582-ből származó egyházi szabályzat szerint a tavaszi holdtölte utáni első vasárnapra esik: március 22. és április 25. közé. 

Hús-vét… ez azt jelenti, hogy húst veszünk magunkhoz. Miért olyan nagy dolog ez, hogy még az ünnep neve is megemlékezik róla? Azért, mert a farsangi nagy vígasságokat egy 40 napos böjt követi, ami az ún. „Hamvazószerdával” veszi kezdetét. Ezt a szokást Jézus kereszthalálának, illetve az azt megelőző negyvennapos böjtölésének emlékére tartják. Régebben a böjt idejét különböző egyházi előírások, étkezési, mulatozási és szórakozási tilalmak jellemezték. Ez alatt az idő alatt a hagyományőrző emberek nem fogyasztanak semmiféle zsíros és húsos ételt. Jellegzetes ételek böjt idején pl. a cibereleves, a kenyér, a hal, a növényi eledelek.

A böjt a húsvéti ünnepekre való előkészület, a várakozás, a testben-lélekben való megtisztulás ideje. Mivel a böjt a bűnbánat gyakorlását is jelenti, ebben az időszakban nem tartottak lakodalmakat, mert a hívő emberek körében tilos volt mindenféle hangos mulatozás, táncos rendezvény. A lányok-asszonyok nem viseltek világos színű ruhákat. Az emberek templomi szertartásokon vettek részt. Az egymással haragban levők igyekeztek kibékülni egymással.
A XX. századtól enyhültek a tilalmak. Az egyház már csak a pénteki napokra és a húsvét előtti hétre írta ki a szigorú böjtöt.

A nagyhét jeles napjai a nagycsütörtök, a nagypéntek és a nagyszombat. E napokhoz sokféle szokás kapcsolódik.

Nagycsütörtökön megszűnt a falvakban, városokban a harangozás. A gyerekek zajt csapva, kereplővel hívták templomba az embereket. A zajjal a gonoszt űzték el a férfiak és a nők közül.

Nagypénteken nem ettek húst, böjtöltek. Tejet, túrót, tojást, metélttésztát fogyasztottak. E napon nem szítottak tüzet és nem sütöttek kenyeret, mert az ilyen kenyér az általános hiedelem szerint kővé vált volna. A nagypénteki mosdásnak, fürdésnek viszont nagy jelentőséget tulajdonítottak, egészség- és szépségvarázslás, valamint gyógyító erő szempontjából.
Nagyszombaton véget ért a negyvennapos böjt, a vallásos emberek pedig ún. feltámadási körmenetben vettek részt. A hívők ugyanis ezen a meghitt ünnepen Krisztus feltámadását ünneplik. Nagyszombat a tisztaság és a féregűzés napja is: ekkor kitakarították a házakat, lemeszelték a falakat. Nagy zajt csaptak és a férgeket jelképező szemetet kiseperték az útra. Ez a tavasz kezdetét, a természet megújhodását is jelentette; ezzel együtt az ember is megtisztítja, megújítja környezetét.

Húsvétvasárnapon nem dolgoztak az emberek. Megszentelték a sonkát, a tojást, a kalácsot, a bort és mindezt az ünnepi asztalnál ették meg.
Húsvéthétfő a víz tisztító és termékenységvarázsló erejének ünnepe. A legjellemzőbb népszokás ekkor a húsvéti locsolkodás. Ezt a napot régen vízbevető, vízhányó hétfőnek hívták. A lányokat a kúthoz vitték és vödörszám öntötték rájuk a vizet. A kölnivel történő locsolás csak később terjedt el, ekkor már verset is mondtak. A locsoló fiúkat, férfiakat sonkával, tojással és borral vendégelik meg. A lányos házak számon tartották, hány locsoló látogatta meg a családot.

HÚSVÉT JELKÉPEI:

A tojás egész Európában a termékenység jelképe. A húsvét egyik legnépszerűbb szokása a tojásfestés. A locsolkodó fiúknak a megvendégelésen kívül ún. hímes tojás is járt. A tojások festése, díszítése az asszonyok dolga volt. Régen a színezést házi festőanyagokkal színezték, pl. leggyakrabban hagymalevél főzetével festették vörösesbarnára. Erre viasszal rajzoltak, vagy belekarcoltak különböző mintákat. A legügyesebbek pedig apró fémdíszek felhasználásával patkolt tojásokat is készítettek. Az irodalmi művekben néhol a világ keletkezését is kapcsolatba hozzák a tojással. A megrepedt, eltört tojáshéj alsó része a Föld, felső része az ég, sárgája a Nap, fehérje a Hold.

A húsvéti bárány vallási jelkép.

Általában áldozati állatként szerepel. A fehér bárány az ártatlanságot szimbolizálja. A zsidó hit szerint a bárány vére mentette meg a zsidókat az egyiptomi menekülés előtt az Úr haragjától. Az állat vérével kenték be a bejáratot, s ahol a pusztító angyal ezt a jelet látta, ott nem bántott senkit. A szarv nélküli fiatal bárány Krisztust, az áldozati bárányt jelképezi, aki magára vállalta az emberek bűneit, s ezzel megváltotta a világot. A bárány az ókeresztény vallásokban az apostolok és az egyház jelképe. Sokszor feltűnik Jézussal, a jó pásztorral kapcsolatban is.

Újabban elterjedt szokás városban és faluban egyaránt a tojást hozó nyúl, mely a termékenységet jelképezi. S hogy miért éppen a nyuszi hozza az ajándékot? Feltehetőleg fordítási hiba miatt. Eredetileg fürj lehetett az ajándékozó, akinek tojása is van. A nyúl Amerikában és Magyarországon is a XVI. Században vált ismertté. A védtelen nyúl a keresztény jelképrendszerben annak a kereszténynek a megtestesítője, aki az ördög elől Krisztushoz menekült. A legenda szerint egy kutyák elől menekülő nyúl Szent Márton köpönyege alatt lelt menedéket. A nyulat hosszú ideig mágikus lénynek tartották. Az elfogyasztott állat lábát nyakba akasztva viselték, mert azt hitték, elűzi a gonoszt.